Abban a világban, ahol egy bekapcsolt kameramikrofon, egy mellényzsebben nyugvó diktafon, vagy akár egy asztaltra tett telefon jóvoltából a szó sem száll már el, az írás végképp örök. Hiába a törlés és visszavonás, hiába gondoltuk meg magunkat, az üzenet elindult a végtelenbe. Ezért a kimondott és leírt szavak, mondatok gazdáinak még nagyobb a felelősségük, amikor szólnak, beszólnak, pulpitusra lépnek, vagy a klaviatúrához ülnek, mobilon posztolnak. A nyilvánosság számára leírt mondatok szerzőiről, azt gondolná az ember, hogy mindenképp gondolkodnak, mielőtt gombot nyomnak, hisz van (lenne) rá idejük...

Nem tudni, hogy amikor Bódi Sylvi 38 éves modell az instán leírta, amit leírt, tisztában volt-e azzal, hogy alpári rasszizmusa csalódottságot fog okozni sok rajongójának is. Úgy, hogy közben nem kérdőjelezi meg sem a szépségét, sem a képességeit, sem a szörftudását. (És nem azért, mert a szépséggel és a mélyvízek szeretetével nem fér össze a rasszizmus.)

Sylvi büszke a sikerére, az őt követők százezres tömegére és legfőképpen a szabadságára, arra, hogy kimondhatja, amit gondol. Miközben a közelmúltban a fejlődő világ valamely távoli zugából küldte az őt imádóknak látványos fotóit, nemcsak azt igyekezett kimondva-kimondatlanul elhitetni, hogy nem fenékig tejfel a celebek élete, arra is jutott ideje, hogy a természet közvetlen közeléből okosnak hitt gondolatokat osszon meg híveivel.

Aztán egyszercsak felpattant és meglovagolt valamit, amit talán nem kellett volna.

„Sziasztok! Mi a helyzet otthon koronavírus ügyben? Ugye továbbra sincs fertőzött nálunk?! Gondolom Oroszország példáját követvén Magyarország is lezárta már a kínai turisták előtt a határt?! Legalábbis nagyon remélem… Ha anno a migránsokat is sikerült (eleinte nagyjából, aztán tényleg) nem beengedni, akkor remélem a kormány most is bölcsen jár el és megteszi a megfelelő óvintézkedéseket. Cukik a kis ferdeszemű kínaiak meg minden, de pont elegen élnek már az országunkban amúgy is, szóval bocsi, de köszi, nem kérünk belőlük többet.” – áll(t) a minapi instagrammos bejegyzésben.

A többes szám első személyben megfogalmazott sommás (elő)ítélet a mikronéziai szigetek homokos tengerpartján feltöltődő modell szájából (tollából) minimum döbbenetet válthat ki egy kultúrált gondolkodóból, s nem azért mert leírta, hanem azért, mert ez a véleménye.

A jóérzésű emberektől rázúduló kritika hatására aztán Sylvi kiemelte posztjából a kifogásolt részeket és letiltotta a kommentelést.

Nem, nem Sylvi, ezzel itt ennek a posztnak nincs vége. Csak úgy látszik. Bocsánatot kellene kérned. Legalább a forma kedvéért, hisz’ arra adsz és bizonyára azok is, akik téged szeretnek.

Én a magam részéről már nem követlek, nem indulok a gardróbvásárodon, nem kérek a Palomaswim fürdűruháiból, az Xtreme Lashes Hungary szempillahosszabbításából, és a GreenBush napkréméből sem. Nem hiszek az általad népszerűsített Integratív Medicina oktatási programjában, nem ugrom be egy pedikűrre a The Lash Room-hoz Budapesten, nem vásárolok a parfumeshop.hu oldaláról és nem veszek Zanza kozmetikumokat... Amíg el nem határolódnak tőled.

Egy civilizált országban, környezetben ugyanis mindazoknak, akik téged bíztak meg azzal, hogy népszerűsítsd őket, hogy az arcuk legyél, ezt bizony most meg kell tenniük. Akár van rá belső késztetésük, akár nincs.

T.B.L.