2014-06-02 14:16:00 superadmin
Utoljára még általános iskolás koromban voltam Tatán egy nyári táborban. Azon kívül, hogy nappal számháborúztunk, este meg szalonnasütés, és én voltam a szobaparancsnok, sok mindenre nem emlékszem. A városra végképp nem, ezért itt volt az ideje, hogy valóban megismerjem ezt a gyönyörű helyet.
Tata, a vizek városa, számos látnivalóval várja az ide érkező turistákat. Legelőször talán az Angolkertbe érdemes benézni, amely az ország első angol stílusú parkja, és az 1700-as évek végén létesült az Eszterházy család jóvoltából.
A kert a horgászok paradicsoma, a Cseke-tó körül terül el. Sétánk közben megtaláltuk a Charles Moreau francia építész által tervezett műromot, amelyhez a XII. század elejéről származó vértesszentkereszti apátság maradványait használta fel.
A következő látnivaló a tatai vár volt, amely az Öreg-tó partján fekszik. A vizesárokkal körülvett kastély a XIII. század óta áll itt. A Lackffy család kezdeményezésére az 1300-as évek végétől folyamatosan épült és átépült. A XIV-XV. században előbb gótikus, majd reneszánsz stílusban bővítették és alakították át. A vár 1397-től királyi birtokká alakult. Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás idején élte fénykorát, mint a király nyári kastélya.
Mátyás idején a reneszánsz palotát az ország legszebb épületei közé sorolták. Mai, szemet gyönyörködtető végső formáját a XIX. században nyerte el. Kifelé jövet a várat övező vizesárok partján fekszik Nepomuki Szent János és egy puttó mészkő szobra. A mű 1770-ben készült, Schweiger Antal alkotása.
Továbbsétálva értünk el a barokk stílusú Cifra-malomhoz. Már a XIII. és XIV. században írtak a tatai vízimalmokról, amelyekből az 1700-as években már hét működött. A Cifra-malom az egyedüli, amely átvészelte a törökök hadjáratait, és egészen az 1960-as évek végéig őröltek benne. Az épület jelenleg üresen áll, dacolva az idő viszontagságaival.
Elek Éva