Hogyan tűnik el a telód egy arab bazárban?

2013-03-28 20:42:00 szorenyi.p

hírkép

5 nap kényelemben, gondos odafigyelésben, arabos lazasággal. Tunéziában szép a tavasz, különösen, ha az ember kellő óvatossággal, sőt, inkább komoly odafigyeléssel vigyáz értékeire. Telefonlopástól, djerbai agyagbányászaton át a karthágói romokig - sok minden belefért a pár napos vizitbe.



Az ember nem lesz túl vidám, amikor 10 másodperc alatt megszabadítják okostelefonjától a tuniszi bazár előtt. Ügyesek voltak, pont akkor hívtak fel a rádiótól, hogy beszámoljak az eddigi kalandokról, azonban a vonal nem volt tökéletes, így pár perccel későbbre beszéltük meg az újbóli kapcsolást. Készülék zsebbe, addig vesz az ember egy ásványvizet és miközben fizettem, apró lökés. A pénzt még átadtam, majd azonnal a zsebemhez kaptam, de a az alig 9 hónapos Sonym már sehol. Látták, hogy egy perccel korábban telefonálok, a vásárlás ideje alatt pedig nem fogtam a zsebemben a készüléket. Pedig előtte egy órán keresztül sikeresen őriztem a szűk sikátorokban, a hangos árusok között is. Szépnek lehet ilyenkor lenni, de okosnak egyáltalán nem. Kb. 20 perc alatt sikerült letiltani, addig szabad préda voltam. Ez van.

Ezek után a tunéziai árakról, vendéglátásról, praktikus tanácsokról beszélni lélekpróbáló feladat, legalábbis, ami az objektivitást illeti, de vágjunk bele.

Tehát mobiltelefont csak cippzáros zsebbe, és utcán lehetőleg ne telefonozzunk. De lépjünk el ettől. Tunézia egyáltalán nem drága. Március végén 1 euró a fővárosban 2,1 dinárt ér, Djerba szigetán valamivel rosszabbul váltják, tehát számolhatunk egy a kettővel – de erről volt már szó. Az utcán egy másfél literes ásványvíz 2 dínár, 300 forint, a hőségben azonban ne garasoskodjunk! Ha sétáink közben kipróbálnánk a helyi kávét, akkor lehetünk kalandszeretők, hogyne mondjam vakmerők, de fizethetünk sokat is a közepes minőségért. Az előbbi a helyi kávézókba betérést jelenti. Oda kell menni, ahol a helybeliek ücsörögnek. Egy decis üvegpohárban kapjuk a fekete levest, kérhetjük habbal, kapucsínónak nevezve. Ugyanitt teát is hoznak, méregerősen. Cukrot van, ahol már előre beleteszik, másutt a pincér előttünk pottyantja az italunkba, akár kettőt is. A kávé kicsit törökösen zaccos, de állítólag nem rossz, sőt. Ja és az ár, 1,1 dínár, ami 160 forint, a hazai pénzünk gyengélkedésétől függően. Ha azonban Djerba fővárosának főterén próbálkozunk hasonlóval, egy európai jellegű kiülős, teraszos helyen, akkor 4 dínárral számoljunk, a minősége pedig nem lesz jobb. Én az elsőre szavazok, elvégre puccoskodni tudunk otthon is.

Ha nem fullos ellátásunk van a szállodában, akkor érdemes kipróbálni a helyi éttermeket. Itt kevesebb valószínűséggel kapunk hasmenést, mint Jordániában. Kezdjük a gyorskajákkal. Franciás neve van annak az üreges kenyérnek, amibe zöldséget és kevés húst tesznek, mintha otthon giroszt vennénk, 1,8 dínár, ami 270 forint maximum, de a vállalkozóbb kedvűeknek létezik egy sűrű leves, hozzá kenyér, leblebi a neve, ha jól értettem, ez már csak másfél dínár. Az utcai kisvendéglőben már 6 dínárért is kapunk kuszkuszt, de azért egy ilyen helyen elég késdobálos feeling uralkodik. Az európaibb benyomást keltőknél 10-15 dinár egy főétel. Bennünket nagyon elegáns éttermekbe vittek, itt 30-40 dinár csak a főfogás, előtte mezét is illik rendelni, hozzá a helyi bor, fejenként 80-100 dínár lesz a végösszeg. Egyszer megpróbálható, de nem fogunk hasra esni tőle. Természetesen minden turistáknak szánt utcában található pizzéria, nem is egy. Fogalmam sincs, hogy mennyibe kerül, aki Tunéziában pizzázni akar és elmúlt 12 éves, az megérdemli, hogy annyit kérjenek, amennyit nem szégyell a vendéglős. Tuniszban és Djerbén is a tengeri halakat ajánlom, vagy a lecsós tojást, akár főétkezésnek is.

Djerbán bérelhetünk autót. Akkor megfontolandó, ha az egynapos kulturális programunkat bonyolítjuk le. 50-60 euró egy napra, olcsóbban nem ússzuk meg. Ha taxit bérelnénk, akkor 150 euró volna az ár. Motort nem adnak bérbe. A múzeumi belépők 10 dinár körül vannak, a fővárosban Tuniszban legalábbis ez az ár. A nagyobb városokban talál az ember európai jellegű szupermarketeket is, itt az árak hasonlóak a magyarhoz, sőt talán valamivel olcsóbb. Ezt a bazárban jó tudni, amikor a fűszerekre alkudozunk. Mondjuk a legolcsóbb másfél literes olívaolaj 13 dínár, ami 2000 forintnál nem több, de hangsúlyozom ez a legolcsóbb, az igazán jó minőségű ennek a triplája is lehet.

Szállodát általában itthonról foglal az ember, mondjuk egy utazási irodán keresztül, de kalandvágyók helyben is próbálkozhatnak. Houmet Soukban egy hangulatos, de azért belső udvarra néző, kőalapzatú ágyakból álló szoba 53 dinár. A tuniszi elegáns szállodánk 420-at kért egy éjszakáért. Mondjuk a különbség is ekkora, ami szolgáltatásokat illeti, de ugye romantika is van a világon.

Végül egy kis politika. Kísérőnk a 30 körüli ifjú családapa Sofian már a bécsi repülőtéren azzal a meghökkentő kérdéssel fordult hozzánk a check-in előtt, hogy mi a politikai helyzet Magyarországon? Hoppá! Ilyen könnyen nem ugrok be, különösen az után, hogy az első 29 évemet a szocializmusban nevelkedtem, így aztán kitérő válasszal teli van a padlás. Óhhh, mi kulturális túrára kaptunk meghívást, minket inkább ez érdekel – hárítottam el az érdeklődést. A dolog azonban nem volt ilyen egyszerű, már a másnapi vacsoránál is újra előkerült a téma, Sofian, ha már mi nem tettük, mesélt az ő forradalmukról. Megtudhattam, hogy a tunéziaiaknak nagyon fontos a szabadság. Mert a forradalmuk után a gazdaság nem változott, az élet sem lett könnyebb, de mostantól szabadon lehet szidni a kormányt, a sajtóban szinte bármi leírható. A szabadság szele minket is megérintett – mondta a kedves arab fiatalember. Lesz még ennek böjtje gondoltam, de 22 év tapasztalatával nem akartam kiábrándítani. És valóban, 11 évvel ezelőtt sem szűkölködtek a turisták, szolgálatkész emberek dolgoztak az idegenforgalomban, és az ókori romok sem szöktek el azóta. 50 év diktatúrája így ért véget, ami azért lássuk be élhető volt a turistáknak, de ugye az itteniek is szeretnek olykor odamondogatni a hatalomnak. A többit pedig majd meglátják, de ez már egy másik történet.