2011-04-26 06:54:00 szorenyi.p
Vannak éttermek ahová érdemes visszatérni. Ellenőrizni, hogy a róluk szóló legenda valós-e. Ilyen a fóti Fáy Présház, amely túrógombócáról és évtizedek óta ott dolgozó pincéreiről híresült el. Az egyik megvan, a másik kevésbé.
Ismerni kell a helyet, mert amúgy nem könnyű eltalálni a Fáy Présházhoz Fóton. A település üdülőövezetében fekszik a dombok tetejét. Útbaigazító tábla nem nagyon van, legalábbis helyismeret nélkül nem ötlik a szemünkbe. A Világszám évekkel ezelőtt kiváló túrógombócot evett itt. Olyat, amely nem tömör golyóként áll ellen a kiolvasztás után a rágóizmoknak. A húsvéti hosszú hétvégén ismét kipróbáltuk.
Az éttermet magát egy korabeli présházból alakították ki. Igazi paraszti épület volna, ha látnánk. De nem láthatjuk, mert a nagyobb kapacitás érdekében csővázas, ponyvás előtérrel vették körbe. A hangulatnak ez nem igazán használ. Rendszeresen a helyre járó kollega volt a kísérőnk, így az ő véleményére hagyatkozva mondhatjuk, hogy új pincér köszöntött. Szívélyes, előzékeny, de kissé gyakorlatlannak tűnt. Sokat segítettünk neki azzal, hogy az ételek kihozási sorrendben diktáltuk "nehogy összekeverdjenek".
Természetesen túrógombócot is rendeltünk, de ne szaladjunk annyira előre. Harcsa halászlevelet senkinek sem ajánljuk. Mélytányér, de semmi több, mintha minden mirelittből készült volna és ez Gordon Ramsey korában bizony főbejáró vétek. A főételek korrektek, de ennyi. A Fáy sültburgonya sem különleges, ha jól érzékeltük, akkor paprikás zsírban süthették ki, ettől vöröses, de az íze nem egyedi. A túrógombócban bíztunk, és ebben nem csalódtunk. Az adag nem óriási, de a túró valóban rezgő, a tejfölmennyiség pont jó, és hozzá a házias lekvár kitűnő.
Tanulság, a Fáy Présházban túrgombócot rendeljünk, a többi étel, mint egy átlagos étteremben. A gombócért és a naplementéért azonban érdemes felkapaszkodni a fóti dombokra.