2011-04-14 17:04:00 superadmin
Ha együtt halljuk a szerelem és utazás szót, egyből eszünkbe jut Párizs az Eiffel-toronnyal, Róma a Trevi- kúttal, vagy éppen Velence szépen díszített gondoláival. De tényleg ennyire messzire kell utaznunk, ha romantikus hangulatra vágyunk? Nekem elég volt a 16-os várbuszra felszállnom.*
"Kellemes estét kívánok mindenkinek!" - hangzott egy kedves férfi hang a hangosbemondóból. A Deák térnél szálltam fel csütörtök este egy Várba igyekvő járműre. A közel tíz perces út alatt az időjárástól kezdve a romantikus tippekig mindent hallhattam sofőrünktől, aki egyben volt mókamester, mindent tudó kalauz és idegenvezető.
Az idős nénitől kezdve a fiatalokig mindenki vidáman hallgatta a tréfás sofőr anekdotáit: a buszon a hangulat a tetőfokára hágott. A felszállók meglepődve, de nagy örömmel fogadták kalauzunk mókázását.
Körbenézve észrevettem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki hamiskás mosollyal nyugtázza a tréfamester pajzán megjegyzéseit. Kedves idegenvezetőnk a szerelmesek figyelmébe először az Erzsébet tér zöld füvét ajánlotta egy esti sétára. Csak a pázsitot, a bokrokat nem- jegyezte meg az egész busz nagy derültségére. A Lánchídnál kellemes sétát ajánlott, míg a Várba érkezve romantikus vacsorát a közeli éttermekben.
A szerelmeseknek szóló megjegyzések mellett történelemben való jártasságát is megcsillogtatta. Az utasokat nem zombiként ülve, zenét üvöltetve a fülükben láttam, hanem vidám, mosolygós emberekként. Az új, kedvenc sofőrömhöz hasonló embereket hívom én hétköznapi hősöknek: akik egyszerű tettekkel teszik jobbá az emberek hangulatát.
Végezetül, a Szentháromság térnél leszállva még hallhattam alkalmi időjósunktól, hogy a hétvégére tervezett romantikázást a szabadban nem hiúsíthatja meg a rossz idő: végre igazi tavasz van.
forrás:alfainfo
Szerző:tiszaio