Kristálytiszta hang, kristálytiszta érzelmek

2011-02-04 00:00:00 superadmin

hírkép

Az embereket minden érdekli, ami különleges. Az érzelmek és talán a csodák is. Világunkban már kevés dolgon lepődünk meg. Aztán jön egy fiatalember és elvarázsol minket, mert ahogyan Vásáry André énekel, az a csoda.



Egy különleges hang, különleges egyéniség. Sok szempontból is különleges vagy. Ráadásul a neved is különleges. Miért lettél André?

Amikor megszülettem – 1982-ben -,. a szüleim szerették volna az Andrea nevet adni – hiszen Olaszországban az Andrea egy férfi név, és a családnak van egy olasz ága.. Magyarországon ezt akkor nem lehetett. Nagymamám révén a családnak egy francia ága is van. Így lett az Andreából André, ahogyan a franciák mondják. Ez a történet. Igaz, gyerekkoromban nem nagyon szerettem, de később, amikor a művészpályára léptem, nagyon jó volt, hiszen nem kellett művésznevet választanom..

Debrecenben születtél. A kis Vásáry André már Debrecenben is különleges gyerek volt?

Azt hiszen, hogy alapjában véve átlagos. Mindig bennem volt ugyan a vágy a szereplésre, de nagyon félős voltam. Nem szerettem verset mondani, nem szerettem színpadra kiállni, nem szerettem szerepelni. Pedig megvolt bennem a vágy, hogy megmutassam magam. Ezt leszámítva egy átlagos gyerek voltam. Nem voltam balhés, nem voltam rossz tanuló, sőt inkább jó tanuló voltam. Később, ahogy alakult a személyiségem, úgy váltam egyre nyitottabbá. Talán már akkor éreztem, hogy olyat tudok, amit a többiek nem és pont ezért elég sok komplexus és félelem volt bennem, ami később oldódott egy kicsit Az hogy ki mertem állni a színpadra, sok harc és vívódás eredménye volt. Amikor az ember ezzel a hanggal megjelenik, nem tudja milyen reakciót fog kiváltani. Ismeretlenként, minden egyes fellépés egy idegösszeomlás volt. Hogy fognak rám reagálni? Megfigyeltem, hogyha valamit őszintén csinál az ember és tiszta szívből, ráadásul fejleszti a képességet vagy tudást, megpróbál magasabb szintre eljutni, akkor bármilyen közönség megérzi ezt. Tisztelik és szeretik. Soha nem volt negatív élményem a közönséggel kapcsolatban.

Emlékszel az első koncertre, hány éves voltál az első fellépésed idején?

Atyavilág! Nem emlékszem már. Ha leszámítunk egy-két iskolai rendezvényt, ahol mindenki verset mondott és ilyeneket, akkor – hozzá teszem, hogy tinédzserként modellkedtem, divatbemutatókon léptem fel –, ami nagyon jó gyakorlat volt a színpad megszokásához De mint énekes először beugrik egy művelődési ház, ahol egy musical-ben énekeltem, de akkor már szerintem meghívtak arra a rendezvényre, mert halottak valahol énekelni.

Mikor alakult ki ez a különleges hang? A mutálás korszaka elég sokáig elhúzódhat. Először otthon kezdted próbálgatni?

Viszonylag későn, 18-19 éves koromban kezdtem el énekelni. Már a mutálás után. Sokan azt hitték, hogy még nem mutáltam Aztán kiderült, hogy mégis, csak ez egy különleges hangfaj. Először otthon énekeltem, csak úgy énekelgettem magamnak. Nem is foglalkoztam ezzel, de úgy gondoltam, hogy ezt meg kell tanulni.

Otthon is észrevették ezt a tehetséget? Bátorítottak, vagy ezt saját magad, egyedül határoztad el?

Nálunk bátorításról szó sem volt, sőt a szüleim nem támogattak. Sokáig énektanárhoz is titokban jártam. Titokban erre költöttem minden pénzemet, amikor pedig kiderült akkor sem volt nagy lelkesedés otthon. Inkább amolyan hóbortnak tekintették. Igyekeztek olyan szituációt teremteni, hogy ezt fel kelljen adnom. Én viszont makacs vagyok, mint a pitbull. Ha valamire rákattanok, akkor nem engedem el. Pedig rengeteg negatív hatás ért. Mindenki inkább lebeszélni akart róla, hogy ilyen hanggal mit akarsz, de...