Ha ugyanis a dél-afrikai olimpiai bajnoknőt arra kényszerítik, hogy radikálisan csökkentse a tesztoszteron- szintjét, akkor a teljesítménye jelentős mértékben visszaesne. Gyakorlatilag minden esélyét elvesztené annak, hogy komoly versenyen indulhasson. Caster Semenya ugyanis  hiperandrogenizmussal küzd, ami éppen a férfihormonok aktivitását növeli a szervezetében.

Mind a Nemzetközi Atlétikai Szövetség, mind pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság arra hivatkozik, hogy a csökkentés nem érinti a női nem 99%-át. Caster Semenya nyilvánvalóan az 1%-hoz tartozik. Lehet-e őt emiatt diszkriminálni? Nem jelent ez számára jogtalan előnyt a női versenyek során? Erről kell döntenie a Nemzetközi Sportdöntőbíróságnak, amely tisztában van vele, hogy a ma kezdődött perben hozott döntése precedens értékű lehet arról, hogy ki indulhat női versenyen és ki nem.