Most Németországba, egy óvónőhöz látogatunk el, aki 2010-ben, „anyagi megfontolásból” költözött ki. A 40 éves, nevét nem vállaló hölgy nem bánta meg döntését, szeret ott élni.

-         Könnyű döntés volt, otthoni kilátástalan helyzetből egy biztosabb, élhetőbb országba új életet kezdeni. Itt kiszámítható az élet, a munka, a megélhetés; nem politikai hovatartozáshoz kötött az ember jóléte.

-         Milyen gyakran jártatok haza Magyarországra látogatóba a járvány előtt? Általában mennyi ideig szoktatok itthon maradni, kiket látogattok meg, hogyan-mivel telik az idő itthon?

-         A járvány előtt évente 1-2-szer voltunk otthon. 1-2 hétig, szülők, rokonok meglátogatása, rohanás. Ezzel telt az idő.

-         A koronavírus járvány miben és mennyiben változtatta meg az életeteket kint?

-         Szinte semmiben, maszkot viselünk, ott ahol kell, ugyanúgy dolgozunk, iskola működik, több prémiumot kaptam a munkahelyemen. Semmi extra érzésem nincs a járvány miatt, vírus mindig van, járványok mindig voltak, vannak, lesznek a történelem folyamán. Meg vannak szabva a játékszabályok és mi itt úgy játsszuk őket. Nincs nagy társaság életünk, de előtte te sem volt. Igazából a szülők hiánya, ami foglalkoztat minket.

-         Milyen érzések vannak benned magyarként, ott külföldön, így a járvány idején?

-         Már több éve kettős állampolgárok vagyunk, így idetartozóként élem meg a járványt. Otthoni híreket német portálokon olvasok. A szülők hiánya most már foglalkoztat; utoljára ősszel voltak itt a nagyszülők. Illetve az ő egészségügyi „nem” ellátása Magyarországon igen bosszantó; de sajnos nem tudok mit tenni.

-         Hogyan és miben változott meg az életetek a járvány miatt?

-         Nem akkor megyek a boltba, amikor szeretnék, mert az incidens számtól függ a nyitva tartása. Kevesebb shopping, inkább online vásárlás.

-         Mi hiányzik a legjobban? Miért?

-         A szüleinkkel való találkozás. Magyarország nem hiányzik, a szüleink, rokonaink - család- igen. A szabad utazás tervezésének, és véghezvitelének kiszámíthatatlansága bosszant. A szülőktől való kiszámíthatatlan ideig való távollét aggaszt.

Az oltás az, ami a legjobban aggasztja az óvónőt.

„Az oltás mindenki számára kötelezővé tételétől félek és hogy ehhez fogják kötni a szabad utazást Európában. Én még megvárnám a hosszabb hatástanulmányokat az oltásokkal kapcsolatban.”

-         Mi a jelenlegi helyzet most ott, abban az országban, városban, helyen, ahol élsz?

-         Magas a betegek száma, iskola van, gyerekeknek orvosi maszkot kell hordaniuk az iskolában. Az óvodában minden maradt, csoport keveredés nem lehet. A kisebb boltokban időpontkérésre lehet vásárolni menni. Nagyáruházak normálisan működnek.

-         Kérlek fejezd be a mondatot: Ha egyszer véget ér a koronavírus-járvány, akkor…

-         ….kidobom az összes maszkot!

Végül pedig egy üzenet az óvónőtől, Németországból.

„Kitartás, egyszer mindennek vége lesz!”