A Halloween szó eredetileg a skót All Hallow’s Evening – azaz a minden szentek estéje – kifejezésből származik, történelme pedig egészen a római időkre nyúlik vissza. A Samhain kelta hagyományból indult világhódító útjára - akkoriban, amikor a rómaiak elfoglalták Galliát. A kelta napisten tiszteletére rendezett ünnep éjszakáján egyrészt köszönetet mondtak a földért és a termésért, másrészt áldozatot mutattak be az elmúlt évben elhunytakért, hogy a lelkük zavartalanul vándorolhasson a holtak birodalmába.

A sötétség kezdetét is jelentette október 31. éjszakája, amit rituálék egész sorával ünnepeltek a kelták. A rómaiak saját hagyományaikkal vegyítették a pogány szokásokat, így már akkoriban kezdett új jegyeket felvenni a Halloween. Később pedig a keresztény ünnepekkel, a Mindenszentekkel és a halottak napjával is összefonódott.

Mai formája, melynek lényege a külsőségekben, a többi közt a töklámpásban rejlik, egy ír legendára vezethető vissza: egy részeges kovács, Jack O’Lantern találkozott az ördöggel, aki el akarta vinni magával a pokolba. Az okos kovács azonban túljárt az eszén, és elérte, hogy az ördög megígérje: bűnös élete ellenére nem kerül a pokolba. A mennyországba viszont nem fogadták be részeges évei miatt. Így nem volt mit tennie, megkérte az ördögöt, hogy adjon neki fényt, amivel visszatalálhat az élők világába. A szájhagyomány szerint az ördög egy örökké izzó fadarabot adott a kovácsnak a pokol tüzének parazsából, amit Jack egy kivájt takarmányrépába rejtett és azt használta lámpásnak. Amerikában végül sütőtökre cserélték a takarmányrépát és mivel ez a verzió terjedt el szerte a világon, ma a narancssárga töklámpásokat tekinthetjük a Halloween első számú szimbólumának.