Már az országba való belépés is izgalmas volt. Argentínából,Mendózából busszal keltem át az Andokon. A busz, mint az út során mindig, nagyon kényelmes volt és nem túl drága. A határnál több mint 2000 méter magasan a szép időben trikóban sétáltam ki az útlevél- és csomagvizsgálatra. A chilei oldalon 29 (számozott!) kanyarból álló szerpentinen ereszkedtünk le és néhány óra múlva már Santiagóba értünk.

A sok látnivaló közül szó szerint kiemelkedik Dél-Amerika legmagasabb épülete, a 300 méter magas Gran Torre Santiago. 2013-ban készült el a 64 emeletes felhőkarcoló, melynek kilátóteraszáról a várost és az azt körülvevő hegyeket is megcsodálhatjuk.

2016 október 19-én nyílt meg a Bahai vallás dél-amerikai temploma. A különleges épület mindenki számára nyitva áll és valóban nagy élmény meglátogatni.

Chile legendás költője a Nobel díjas Pablo Neruda. Három háza a leglátogatottabb turistalátványosságok közt van. Mindegyikben a kifinomult ízlésű világjáró és a politikai pályába is belekóstoló író kedvenc tárgyai láthatók.

Nagyon tetszett Buenos Aires, de Santiagóban sokkal jobban éreztem a latinos életérzést. A főtér, amit itt is Plaza de Armas-nak hívnak, közelebb áll a perui és mexikói városok hangulatához. Nagyon szerettem a nyüzsgő tömeget, a sakkozókat a téren, a nézelődő embereket, mutatványosokat. A Prekolumbiai Művészetek Múzeumában, a Szépművészeti Múzeumban és a Kortárs Művészetek Múzeumában jó volt nézelődni. A La Vega zöldségpiacon csak egy órát töltöttem el, de fél napig is maradtam volna.

Kiutazásom előtt chilei vendégeim voltak, ők mondták, hogy a Terremoto (földrengés) koktélt mindenképp kóstoljam meg. A népszerű italt a főterhez közeli egyik népszerű kocsmában, a La Piojerában próbáltam ki. Nagyon finom volt az erős fehér borból, ananászfagylaltból és grenadine likőrből álló koktél.