Egy szabványos CD-re 74 percnyi zene fér. 74 perc = 74*60 = 4440 másodperc. Ha 44,1 kHz-es mintavételezéssel vesszük föl a hangot, azt jelenti, hogy másodpercenként 44100 számot kapunk arról, hogy a rezgésnek épp mekkora az amplitúdója (épp mennyire tér ki a hangszóró membránja), tehát összesen 44100*4440 = 195804000 számunk van. Mivel a CD sztereó zenét rögzít, minden egyes szám megvan a jobb és bal oldali hangszóróhoz is, tehát kétszer ennyi, vagyis 391608000 szám szerepel egy CD-n. Minden egyes számot 16 biten tárolunk, így tizenhatszor ennyi, vagyis 6265728000 bit van a CD-n. Minden bit kétféle lehet (nullás vagy egyes), ezért összesen 2^6265728000 féle különböző zenét tud rögzíteni a CD. Ez egy igen nagy szám, 2-t emeljük a 6265728000-dik hatványra, még számítógéppel is nehéz és értelmetlen kiiratni, annyira sok számjegyű lenne.

Tegyük fel, hogy létrehozunk 2^6265728000 számú különböző CD-t.

Hatalmas ez a szám, ugyanakkor minden lehetséges CD-t magába foglal, a 74 perc csendtől kezdve a folyamatos artikulálatlan üvöltésig. Egy óriási része ennek a számnak nem is zene egyáltalán, tehát a számunk töredékére csökken. Persze, hogy mi a zene és mi nem, lehet ezen filozofálni, koronként változhat az elképzelés erről, de azért nagyjából mindenki számára eldönthető az esetek túlnyomó többségében.

A Für Elise-re 352 000 találatot ad a youtube, nincs köztük két egyforma előadás! A Lady Gaga fúgát játszák minden elképzelhető hangszerelésben az interneten – mindegyik külön számít. És például Beethoven Esz-dúr vonósnégyese sem csak egy lehetőség abból a bizonyos számból, hanem kismillió, hiszen ha egy helyen beleront a brácsa, gyorsabb tempót ad meg az első hegedűs, vagy akár csak egy század másodperccel később kezdik el játszani (még ha hangról hangra teljesen ugyanúgy siekrül is játszaniuk), mind-mind különböző kombinációt jelent a bitek monoton soraiban.

Hetvennégy perc egyáltalán nem kevés! Majdnem kétszer ráfér egymás után Rachmaninoff teljes harmadik Zongoraversenye! Webern egész életműve (1-2 perces rendkívül tömör darabok) sem tesz ki sokkal többet! A könnyű zenei lemezekről nem is beszélve, melyek az öt-tíz darab 2-3 perces számaikkal bőven az időkorláton belül vannak. De a több órás operákat és oratóriumokat is kiadná a kísérlet, hiszen egy lehetséges CD Handel Messiásának első 74 perce, de ugyanúgy a második 74 is, stb., mindegyik megannyi variánssal és változattal.

Még így is végtelenül nagy ez a szám, de mégsem végtelen és ez elgondolkodtató. Elméletileg lehetséges minden (a világon eddig valaha létrejött, vagy csak ezután létrejövő) zenét így létrehozni a neander-völgyi makogásától az ezer év múlva esedékesen divatba jövő űrjazzig!

A számok tehát meg vannak számlálva. Habár a létrehozható zenék száma beláthatatlanul nagy, azért a zeneszerzők visszatérő élménye, hogy lassan nincs mit komponálni, mert már minden létezőt megírtak, nem teljesen alaptalan, mert a lehetséges zenék száma az újabb és újabb szerzemények születésével lassan, de biztosan apad.

Forrás: Publicer