A parajdi sóbányában – ahol Európa legnagyobb sókészlete is található – nemcsak turisták, de gyógyulást kereső betegek is tartózkodtak. A kenyérhez hasonló formájú, óriási sóhegy belsejében mintegy 3 milliárd tonna kősó rejtőzik. Ez akkora mennyiség, hogy a föld teljes lakosságát el lehetne vele látni negyven éven keresztül. A föld alatti hatalmas termeket és kisebb kamrákat évente háromszázezer turista keresi fel. Valódi élmény a leereszkedés e hegy gyomrába. A bejárattól felszíntől 120 méteres mélységben található klímaterápiás termekig. Ma már busz viszi a látogatókat az 1250 méter hosszú tárón, de annak idején a sótermelő székely bányászok falajtorján jutottak le ide. Később, mikor a bányát már annyira mélyítették, bivalybőr málhában ereszkedtek le, és a sót is ezzel hozták a felszínre. A bivalybőr az egyetlen olyan állatbőr, amely ellenáll a só bomlasztó hatásának. Az 1800-as évek végén már lóvontatású felvonó működött.A föld mélyén ma már kialakítottak futballpályát, a gyerekeknek játszóteret fa játékokkal, sózót (itt a gyerekek nem homokoznak, hanem sóban játszanak) és büfét. A bánya mélyén építettek egy - a világon egyedülálló - ökumenikus kápolnát, ez lett a bánya büszkesége. Itt nem csak istentiszteleteket, miséket tartanak, hanem koncerteket is.

A bánya autóbuszaival rövid időn mindenki elhagyhatta a hatalmas kiterjedésű bánya területét. Mivel az oltást nem lehetett közvetlen közelről végezni, így a részleget kénytelenek voltak vízzel elárasztani. A tudósítások szerint nem volt pánik, de a bányába csak a szellőztetés után térhetnek vissza a vendégek.