A felvidéki kitelepítettek napján Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója köszöntötte az emlékezőket. Elmondta, hogy 1945-ben, a 2. világháború után egyből megkezdődött a szlovákiai magyarság fokozatos és módszeres megfosztása jogitól.  85 ezer és 110 ezer között van azoknak a száma, akiket 1947 és 1949 között kitelepítettek egykori lakóhelyükről. 2012-ben a Magyar Országgyűlés ellenszavazat nélkül megszavazta, hogy április 12. lesz a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja.

A történelmi hátteret Duray Miklós, a Szövetség a Közös Célokért elnöke ismertette, aki saját, illetve családja emlékeit is megosztotta hallgatóival. Elmondta: először azokat a magyarokat telepítették ki, akik 1938 után költöztek vissza szülőföldjükre, ekkor csaknem 40 ezer magyarnak kellett elhagynia az otthonát. Az 1945 augusztusában tartott potsdami konferencia előírta Csehszlovákiának és Magyarországnak, hogy az ügyet kétoldali megegyezéssel rendezzék. Ennek hatására 1946-ban kötötték meg a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt, melynek jegyzékében 185 ezer felvidéki magyar szerepelt – ebből 75 ezer hagyta el lakóhelyét 1949 júniusáig.

Csallóközi Zoltán miniszeterelnök-helyettesi főtanácsadó arról beszélt, hogy a most kiállított képeken tükröződik mindaz a fájdalom, amit az emberek éreztek, amikor elszakadni kényszerültek otthonaiktól. Fájdalmas keresztek, fájdalmas arcok, magára hagyott házak jelennek meg a képeken. Kiemelte Kelemen Dénes Lehel Úton című művét, amelyen csak lábak és bőröndök láthatók a bizonytalan jövő és a kilátástalanság kifejezéseként.

A tárlaton bemutatott alkotások a családtörténetek, a kitelepítések, a meghurcoltatás, a jogfosztottság és a kollektív bűnösség témáját dolgozzák fel. A műfajok változatosak: a több mint 40 művész festményekkel, grafikákkal,  tollrajzokkal, installációkkal, szobrokkal és digitális alkotásokkal mesél. A Somorján és Pozsonyban már bemutatott kiállítást május 9-ig láthatjuk Budapesten, a Magyarság Házában, a Szövetség a Közös Célokért és a Pozsonyi Magyar Galéria szervezésében.

A felvidéki kitelepítettek emléknapjára más programokkal is emlékezett a Magyarság Háza: Simon Attila történész előadásával és Hollós László dokumentumfilmjével. Az utóbbi, melynek címe Emberek az embertelenségben – Két hazát adott végzetünk? arról szól, hogy a II. világháború vége csak a győzteseknek hozta meg a nyugalmat. Még tízmilliók számára folytatódott a rettegés, a törvényen kívüliség állapota. Sokan voltak, akikre jogos felelősségre vonás várt, de a túlnyomó többséget csupán kollektív bűnösség elve alapján telepítették ki, elsősorban azért, hogy a vagyonukat megszerezzék. Mint a felvidéki magyarokat 70 évvel ezelőtt.