Dr. Kiss Róbert Richard Prima Primissima-díjas turisztikai szakújságíró nagy sikerű könyve, az Így látják a magyarokat a világban újabb kiadással bővült. A Föld minden szegletét bejáró szakember újabb utazásokat tett a közelmúltban és ezeket az élményeit meg is írta. Így most kiderül, mit gondolnak rólunk a világban azokon a helyeken is, ahol még nem kérdezték meg a helyieket, hogyan látnak minket.

Ecuador volt az utolsó nagy utazás helyszíne, ahol a turisztikai szakember feltette a kérdést: mit gondolnak a magyarokról? Élményeiről mesélve a Retro Rádió adásában elmondta, hogy szerinte az ecuadori és a magyar rokon nemzet, számos közös vonásunk van, például az, hogy büszkék vagyunk a nemzeti kincseinkre, sajátosságainkra. Az ecuadoriak tudják, hol van Magyarország, sőt, az ottani utcákon rengeteg magyar Suzuki jár. Amikor Kiss Róbert Richard megkérdezte az egyik kísérőt, hogy ismer-e híres magyart, akkor olyat hallott, amire álmában nem gondolt volna, hiszen még tanulnak is róla az iskolában. Ő Olga Fisch, aki Budapesten született Anhalzer Olga néven és az ecuadori textilművészet legnagyobb alakja lett. Az indián motívumokat magyar motívumokkal kombinálta világhírű alkotásaiban. A második világháború elől menekülve az Ecuadori Képzőművészeti Iskolában kapott tanári állást, és a művészeti oktatás mellett magyaros és indián motívumokat ötvöző szőnyegeket kezdett szőni, annyira szépeket, hogy egy műgyűjtő kisebb vagyont ajánlott fel értük. Quitóban, a fővárosban nyitott is egy üzletet. Az indiánoktól megtanulta a motívumok jelentéseit, ő pedig megtanította őket erősebb csomózási technikákra. Óriási sikereket ért el, messzi földről jöttek a vevők, Olga Fisch neve pedig egész Ecuadorban ismert lett. Azt is sokan tudják, hogy magyar származású volt.

Katar is megismerhette a magyarokat, egyrészt, mert sokan dolgoznak náluk, másrészt pedig nagyjából másfél millió turista érkezett Katarba a katari foci vb-re és köztük is szép számmal voltak magyarok. A sivatagi emírségben szeretik a magyarokat, jó szakembereknek tartják őket, akik pedig hozzánk látogatnak el, azoknak is tetszik a főváros, maximum csak azt kifogásolják, hogy a Louis Vuitton üzlet nem 3 szintes, mint náluk.

Törökországban a magyarokat rokonként, kedves barátként kezelik, és a történelemrőlis egészen más elképzelésük van, mint nekünk. A turisztikai szakújságíró amikor rákérdezett török barátainál, hogy mit gondolnak a mohácsi csatáról, azt a választ kapta, hogy "A mohácsi csata az egy félreértés". Némi engedményt is ki lehet csikarni az árusoktól az alkudozás során, ha előhúzzuk a magyar kártyát, olyannyira szeretnek minket a törökök.

Az is kiderül a könyvből, hogy van, akinek Thaiföldön elsőre a maffia jut eszébe rólunk, mivel ő csak a thaiföldi magyar maffiáról hallott. Ez azonban a kivétel, sokan ugyanis már jártak Magyarországon, és a gasztronómia, az építészet volt az, amiket elsőként kiemeltek. Vicces történetekből is akadt bőven, mivel a rántott húsról lekerült a panír és a gulyásból megmaradt a krumpli az étkezéskor, de elmondható, hogy az ide látogató thaiok imádják Magyarországot.

Végül szó esett Svájcról is, ami meghatározó élmény volt a turisztikai szakújságíró életében, hiszen svájci nagybátyjánál tett látogatása inspirálta abban, hogy belevesse magát az utazás világába. Dr. Kiss Róbert Richard  alapvetően jókat hallott a magyarokról a világban, és azt üzente mindenkinek, hogy ennek tudatában legyünk jó véleménnyel magunkról és szeressük magunkat olyannak, amilyenek vagyunk!