Ma még nem kehet tudni, hogy a határainkon túl élő több milliós nagyságrendű magyarság kulturális örökségét feldolgozó és ápoló új intézmény formáját és elnevezését tekintve központ vagy múzeum legyen – mondta előadásában Hatos Pál, a konferenciát szervező Balassa Intézet igazgatója. Egy bizonyos, hogy nagy szükség és igény is van rá. A világ és Európa számtalan országában működik sikeresen hasonló intézet. Történelmünk speciális körülményei, a Trianon után határon túlra került nemzeti kisebbségeink és a századok során bekövetkező nagyfokú emigráció is indokolja a kulturális örökségünk felkutatását és ápolását a világban.

Mindezt elősegítheti egy állandó intézet vagy múzeum megteremtése, mely ezt a szellemi örökséget itthon bemutatja és külföldön pedig felkutatja. Ráadásul új távlatokat jelenthet a kapcsolatok ápolásában, a turizmusban és a pozitív ország marketingben is.

A tanácskozáson résztvevő Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügy Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára hangsúlyozta, hogy a nemzeti kisebbségként vagy diaszpórában élő magyarokkal való kulturális kapcsolattartás erősítése alapvető kormányzati szándék és nemzetpolitikai cél.

Bemutatni, felkutatni és hazahozni való bőven van, hiszen a külföldi magyarság hagyatéka számos különlegességet rejt. A XX. század elején Amerikába vándorolt székelyek tárgyi emlékeitől, az emigrációban élő művészek, írók, műgyűjtők anyagain keresztül, a személyes levelezésekig.