Március végén minden folklórimádó hódolhat kedvenc táncainak, meghallgatja a zeneiskolák növendékeinek előadásait, a kirakodó vásáron pedig egy helyen megtalál mindent, amire egy népzenésznek, néptáncosnak vagy e téma kedvelőjének szüksége lehet. Ha ez nem lenne elég, a háromnapos rendezvény záróeseményeként a Csík Zenekar gondoskodik arról, hogy az utolsó percek is önfeledt tánccal és énekkel teljenek.

2012 óta a legjobb táncosok is megmérettetnek. Az OTP Bank Táncház Díját az a táncos viheti haza, akit a szavazók a döntőbe juttatnak. Szavazz te is a kedvenc táncosodra, hogy a legjobbak közé kerülhessen!

A jelöltek közül most Hudákné Farkas Sárával és Bohus Györggyel ismerkedhettek meg.

Mikor találkoztak először a Táncháztalálkozó jelenségével?

Bohus György: „Körülbelül huszonöt évvel ezelőtt látogattam el a régi Budapest Sportcsarnokba, a Táncháztalálkozóra. Nagyon meglepett és ámulatba ejtett az a forgatag, amit akkor, ott először láttam. Rögtön tudtam; nem múlhat el azután úgy év, hogy ne lennék ezeken a hétvégéken én is ennek a nagyszerű eseménynek részese. Azóta is nagyon örülök minden évben ezeknek a hétvégéknek.”

Hudákné Farkas Sára: „Gyermekkorom óta táncolok. Körülbelül 10-11 éves korom óta jártam ki rendszeresen a Táncháztalálkozóra, kezdetben anyukámmal, illetve a gyermekegyüttessel, ahol táncoltam, kamaszként pedig a legjobb barátnőmmel. 2005 óta már két különböző minőségben is rendszeresen részt veszek rajta: egyrészt kiállítóként-árusítóként, mivel férjemmel közös üzletünk a Néptáncosok kellékboltja minden évben egy nagy standdal jelen van az eseményen. Másrészt táncosként, táncházvezetőként már több alkalommal közreműködtek:legelőször az Aprók Bálján vezettem óvodás táncházat, két alkalommal a küzdőtéren gömöri táncokat taníthattam, de vezettem apátfalvi táncházat is az Ínyenc táncházban, illetve táncoltam az egyik Martin Gálán is.”

Minek köszönhetik, hogy a jelöltek közé kerültek?

Bohus György: „2001-óta vezetek Budapesten táncházat. Először, a már minden táncházas szemében ikonná vált Molnár utcában, majd pedig 2003-tól az Aranytíz táncházban tanítok iskolaévadban minden szombaton. Sok ember megfordult már nálam, és egy nagy családdá értünk össze. Mindenki szeret mindenkit, hiszen egy és közös a cél, amiért minden szombaton összegyűlünk esténként.”

Hudákné Farkas Sára: „Csepelen 2005 óta tanítom az óvodáskorú gyermekeket, jelenleg 5 óvodában. 3 évvel ezelőtt a semmiből létre hoztam a Tamariska Táncműhelyt. Jelenleg 230 gyereket tanítok a kerületben, különböző csoportokban. És még ott vannak a szülők is, akik felnőtt fejjel kezdtek el táncolni! A néprajzos végzettségem és az annak köszönhető szemléletem, a kellékboltunkban végzett kiadói tevékenység, a lakóhelyemen a különböző táncos események szervezése is hozzájárult a jelöléshez.”

Fontos, hogy nagyvállalatok is támogassák az ilyen eseményeket?

Bohus György: „Igazán örömteli, hogy a mai világban, amikor mindenhonnan folyamatosan vonják meg az anyagi támogatásokat, van még olyan nagy cég, aki fontosnak érzi a magyar népi kultúra életben tartását. Ehhez is, mint minden máshoz nem kevés pénzre van szükség, ami biztos, hogy ebben a formában nem térül meg soha sem. De a Kárpát-medencei kincs, a mi kincsünk fennmaradásának közös, nemzeti ügynek kellene lennie. Ezért üdvözítő ez a nemes gesztus.”

Hudákné Farkas Sára: „Nagyon fontos! Az, hogy a legnagyobb magyar bankvállalat odaáll és felkarolja a táncház ügyét, számomra nagyon szimpatikus és szerintem becsülendő. Általa sokkal szélesebb körhöz juthat el egy jó kezdeményezés, hasznos gondolat üzenete. A táncház-mozgalom ma már több mint 40 éves és több tízezer ember életében játszik fontos szerepet. Az OTP abban nyújt nagy segítséget, hogy felhívja a kívülálló emberek figyelmét is a néptánc és ezáltal az értékes hagyományok fontosságára, sőt, létjogosultságára.”