Egykor több ezer, sőt akár több tízezer éjjeli őrszem lehetett Európában, akiknek feladata a többi között az volt, hogy tűz esetén riasszák a város lakosságát és a templom harangját megkongatva az idő múlását is jelezték minden órában. A fejlett technológia térhódításával nem volt már rájuk szükség, így a legtöbb helyről eltűntek az őrszemek, mégis vannak még olyan helyek a világon, ahol fontosnak tartották, hogy fennmaradjon a hagyomány.

Napjainkban hét európai városban dolgoznak még éjjeli őrszemek az év minden napján, csakúgy, mint évszázadokkal ezelőtt: Németországban Annaberg, Celle és Nördlingen városában, Nagy-Britanniában Riponban, Lengyelországban Krakkóban, Svédországban Ystadban és Svájcban Luasanne-ban. Az AFP beszámolója szerint a Genfi-tó mellett fekvő svájci városban Renato Haeusler az állandó éjjeli őrszem, helyettese pedig Marco Carrara, aki akkor veszi át a feladatot, amikor Renato szabadságon van.

Ellentétben a középkori városokkal Lausanne-ban ma már nem kell arra számítani, hogy véletlenül kigyullad egy-egy ház, így a riasztás már nem tartozik az őrszem feladatai közé. Az idő jelzése azonban továbbra is az ő dolga. A műszak éjjel 10 és hajnal 2 között van. A katedrális tornyában óránként szólal meg a harang, ezután az őrszem – elrikkantja magát.

“Itt az őrszem! Az óra tízet ütött. Az óra tízet ütött” – kiáltja a messzeségbe, ahogyan azt elődei tették 600 éven keresztül. A város lakossága és a turisták is szeretik ezt a hagyományt. Évente 6-700-an látogatják meg a katedrális tornyát, ahonnan rálátni az egész városra. Csodás panorámában lehet tehát részük azoknak, akik felmásznak a 153 lépcsőfokon. Ha pedig éjjel teszik ezt, valamelyik őrszemmel is találkozhatnak.