Ott, a karzaton írta Ady a Harc a Nagyúrral című versét - mutatja Kitzinger Szonja kommunikációs vezető, miközben körbevezeti az újságírókat. Az egykori Grand Cafét könyvespolcok és friss sajtótermékek idézik. A földszint akadálymentesített, légkonditól hűvös, a terasz árnyas, van gyerekgaléria,  pelenkázó és nyugodtan betérhetnek a négylábúak is. A koncepció az, hogy kötöttségek nélkül érezze jól magát a vendég, koncentrálhasson a formaságok helyett az ételre. A Szabadság bisztró a művészi, alkotói szabadság tere kíván lenni, mindenféle politikai felhang nélkül. Törzshely, offline találkozási pont, kulturális töltőállomás, gyerek-és kutyabarát oázis, stresszmentes zóna.

A konyha magyaros, pörgős és közérthető. Erről már Kovács Levente séf beszél. Aki a nagy testvér, a budai Zóna konyhafőnöke is. A két hely főként abban különbözik egymástól, hogy míg a Zóna a fine dining jelleget viszi, addig a Szabadság ételkoncepciója közérthető és multikulti. Az étlap szezonális, a legjobb kistermelőktől érkeznek az alapanyagok és a szabadság arra is vonatkozik, hogy a vendég beleszólhat az ételbe is bizonyos határok között. Kérheti mondjuk gluténmentesen vagy variálhat a hozzávalókkal. A reggelikínálat a magyarostól a mediterránon át a távol-keletiig terjed, déltől fél 4-ig gyors ebédet kínálnak, akár elvitelre is, míg az este az a la cart vacsoráké. Ezeket élő zene kíséri, a jazztől a a hárfán és a zongora-cselló duón át a párizsias hangulatú harmonikáig.

A Szabadság bisztró egyszerűen abban szeretne jó lenni, amiben kell - hangsúlyozza Sebők Manna. Jó ételt, jó kávét, jó kulisszákat, jó hangulatot és jó szót kíván adni - nem többet és nem is kevesebbet. Nyugodt környéken, remek konyhával, szolid eleganciával és mégis lazán.