A felperes keresete szerint, mivel az átváltás költségét tételesen nem tüntette fel a bank a vele kötött szerződésben, holott ez a költség is szorosan a szerződésben rögzített kölcsönügyelthez tartozik, ezért ennek alapján a szerződés semmis.

Tavaly áprilisban az első fokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság elutasította a keresetet, decemberben másodfokon a Fővárosi Törvényszék azonban jogerősen igazat adott az adós magánszemélynek: közbenső ítéletében kimondta a hitelszerződés semmisségét, és új első fokú eljárásra utasította az összegszerűség megállapítása érdekében.

A másodfokú bíróság indoklásában többek között azzal érvelt: a fogyasztó védelme érdekében szükséges, hogy minden adat a rendelkezésére álljon, ami ahhoz kell, hogy el tudja dönteni, képes-e a szerződésszerű teljesítésre. A törvényszék döntésének hatályon kívül helyezése érdekében fordult a Kúriához felülvizsgálati kérelemmel a bank.

A konkrét probléma az volt, hogy a szerződés nem tartalmazta, hogy a hitel törlesztésekor szokásos devizaátváltásnak létezik vételi és eladási árfolyama, a kettő különbözete pedig lényegében az ügyfél költsége, illetve a bank nyeresége. Az OTP álláspontja szerint ez a költség ugyan nem volt külön felsorolva, de a THM ezt minden szerződésénél tükrözi.