Az ásványvíz palackozása és szállítása eléggé megterheli környezetünket. Elizabeth Royte 2008-ban megjelent Bottlemania című könyvében éppen azt igyekszik kimutatni, hogy az amerikai ásványvízipar mekkora üzletté kerekedett, amely kevésbé törődik a termelés és szállítás következtében keletkező szennyezéssel. Az akkori adatok szerint az Egyesült Államokban 50 milliárd palackot vásároltak. Ez azt jelenti, hogy ezt az ötvenmilliárd palackot az eladóhelyekre kellett szállítani, ami járművek káros anyag kibocsátását növeli, míg a műanyagpalackok, jobb esetben, szervezett hulladékfeldolgozást igényelnek.

A helyzet Magyarországon sem más: a Magyarországon egy év alatt elfogyasztott ásványvíz után fennmaradó palackok egymás mellé helyezve hatszor érnék körbe a Földet. Ezen persze segíthet a szelektív hulladékgyűjtés gyakorlata, főleg úgy, hogy az idei év kezdetétől kötelező a szelektív hulladékgyűjtés a törvényi szabályozás szerint.

A környezet óvása mellett önmagunkra is kell gondolnunk, és ezen a ponton válik kérdésessé, igaz-e, hogy az ásványvíz maga a megtestesült egészség, míg a csapvíznek nincs ilyen jó reklámja. Különböző ásványvizek és budapesti, illetve etyeki csapvíz összehasonlítása után, szakértői vizsgálatokra hivatkozva azt találták, hogy a vizsgált ásványvizek ásványianyag-tartalma szinte megegyezett a csapvízével.

Az összehasonlítás kimutatta azt is, hogy a csapvizeink nem érik el a vízben fellelhető káros anyagok egészségügyi határértékét. Sőt, a magyarországi csapvíz szinte baktériummentesnek mondható.

Az ár nagy úr, főleg ha nagymennyiségben fogyasztandó árucikkről van szó. Míg a csapvíz literje egy forintnyi ár körül mozog, ennek sokszorosát tehetik ki az ásványvizek árai. A legmenőbb ásványvizek literenkénti ára elérheti a 4-500 forintot. Mégis, akkor miért éri meg ásványvizet vásárolni? Az ásványvíznek kétségtelenül jobb a „sajtója”: az emberek az egészséggel azonosítják, bíznak az egyes márkákban. Az ásványvízpiac mára olyan méretűvé nőtte kii magát, hogy nem engedheti meg a csapvíz konkurenciáját, ezért mindig a legjobb oldalát kell mutatnia a vásárlók számára. A helyi közösségek, városok vezetése azonban van, hogy összefog a növekvő ásványvízfogyasztás ellensúlyozására. Az Egyesült Államok több városában is szélesebb körű hozzáférést biztosítanak a vízhálózathoz, van, ahol különadóval sújtják az ásványvizeket. A Bundanoon nevű ausztrál város ennél radikálisabb lépésre szánta el magát: egyszerűen betiltotta a palackozott ásványvíz bolti árusítását.