Sokkal inkább azért, mert a statisztikák azt mutatják, hogy az északra tartó évi 45 000 közép-amerikai kivándorló nő mintegy 70%-a esik az út során nemi erőszak áldozatává. Ha a szexuális támadókat nem is, a terhességet legalább el tudják kerülni a hölgyek.

A több millió, az erőszak vagy a nyomor elől menekülő ki- vagy éppen bevándorlók tömege a híradások szenvtelen hangnemében arctalan és névtelen tömeggé degradálódik, hátborzongató tragédiájuk pedig szeptikus “menekültválsággá” meg szakszerűen megnevezett “krízissé” szelídül. Így számunkra is jóval könnyebb kezelni a kérdést. Gyanítom, hogy a kívülálló számára a nagy humanitárius katasztrófák valós arcát, egyes emberi sorsokon és apró, banálisnak tűnő részletek valóságán keresztül lehet csak megpróbálni megérteni. Alberto Nájar, a BBC Mundo online kiadásában megjelent írása éppen ezért kitűnő. Újra arcot ad a Mexikó sivatagjaiban északra ténfergő névtelen tízezreknek- írja a globoport.hu.

Az európai ember számára a fogamzásgátlás valószínűleg egy olyan intim téma, amely nem mutat túl a családtervezés és a hitvesi örömök kérdéskörén. Azonban a Közép-Amerikából az USA-ba tartó kivándorló hölgyek körében a hosszú távú fogamzásgátló injekciók afféle, az utazást megelőző védőoltássá avanzsáltak.

Az Amnesty International statisztikái szerint ugyanis, a Mexikón átkelő évi 45 000 emigráns nő 70%-a esik nemi erőszak áldozatául. A támadásokat elkerülni szinte lehetetlen, így a nők számára az egyetlen megoldást a fogamzásgátlók jelentik a nem kívánt terhességek elkerülésére.

Bár a mexikói kabinet részéről Miguel Osorio Chong kormányzati államtitkár úgy fogalmazott, hogy 2015-ben jelentősen csökkentek a nőket ért támadások, egy hondurasi civilszervezet – a Centro de Atención al Migrante Retornado de Honduras – szerint a valóság gyökeresen más képet mutat.

"Az erőszakot nem sikerült megállítani, egyre több nőt ér támadás. Ezért is tanácsolják a hosszú távú Depo Provera injekciókat.”

– mondta a BBC Mundónak Valdette Willeman az NGO munkatársa. Az injekciót egyébként Közép-Amerikában “anti-Mexikó” szérumként ismerik. A szexuális zaklatások olyannyira szerves részét képezik az északra vezető rögös útnak, hogy számos esetben indulás előtt az embercsempészek hívják fel a figyelmet a fogamzásgátlás fontosságára, így a nemi erőszak lehetőségével már eleve számolnak a jövendőbeli áldozatok.

A régióban dolgozó nőjogi szervezetek szerint az is a rutin részét képezi, hogy az erőszakos támadások brutalitásától tartva – úgymond – elébe mennek az agressziónak, és “önként” vállalják a természetbeni kvóta megfizetését egy határátlépésért. A papírok nélkül utazó fiatal lányok és nők gyakorlatilag a helyi lakosságtól kezdve, a hatóságokon át, az embercsempészekig bárkinek áldozatul eshetnek, hiszen a potenciális agresszorok is pontosan tudják, hogy az útra kelteket eltűnésük esetén nem tudják majd kerestetni hozzátartozóik, és hathatós jogi segítségben sem nagyon bízhatnak.

A menekültáradatból paraziták egész tömege él, hiszen az utazók általában minden ingóságukat pénzzé téve indulnak el, így jól jövedelmező zsarolni, megerőszakolni vagy kirabolni őket. Mexikó déli részén, Chiapas egy szegletében számtalan nemi erőszak mellett, havi 4-5 nőt ölnek meg.

A hatóságok szerint az elmúlt években 35%-kal csökkent a nőket ért támadások száma, főként a “Plan Frontera Sur” – azaz a “Déli Határterv” – művelet eredményeként. Valójában azonban a hatóságok nem vizsgálják ki az eseteket, az elkövetők szinte minden esetben büntetlenül ússzák meg a dolgot. Mexikóra is jellemző a latin-amerikai igazságszolgáltatás általános kórképe: a büntetlenség.

Téves volna azt gondolni, hogy a jövőben kevesebben jönnek majd. Most is ezrek tartanak az USA-ba vagy éppen Magyarország felé, ami pedig a Sonora-sivatagban történik, megtörténhet az Alföldön is.